Öt év kínai börtön után: Egy ausztrál férfi drámai túlélési története
Matthew Radalj, egy ausztrál állampolgár, aki öt évet töltött a pekingi No. 2 börtönben, úgy döntött, hogy nyilvánosságra hozza tapasztalatait a kínai börtönök borzalmairól. Radalj elmondása szerint a börtönélet rendkívül embertelen körülmények között zajlik, ahol a fogvatartottaknak nemcsak a fizikai, hanem a lelki megpróbáltatásokkal is meg kell küzdeniük. A börtöncellákban, amelyekben gyakran egy tucatnyi másik rab is osztozik, a világítás 24 órán át ég, az alvás lehetősége pedig minimális, így a folyamatos alváshiány szinte elkerülhetetlen. Radalj tapasztalatai szerint a higiéniai körülmények katasztrofálisak, és a fogvatartottakat kényszerített munkákra is fogják, mindezt embertelen körülmények között.
Radalj, aki a börtönélet borzalmait saját tapasztalataiból ismeri, elmondja, hogy a börtönbe kerülése előtt 2020. január 2-án, egy elektronikai piacon történt vita után letartóztatták, ahol egy telefon kijavításának áráról vitatkoztak. Azt állítja, hogy hamisan ítélték el rablásért, miután a rendőrség nyomására aláírta a hamis beismerő vallomást, abban a reményben, hogy ezzel csökkentheti börtönbüntetése időtartamát. Az ítélet végül négy év börtönt jelentett számára. Az első időszakban egy elkülönített fogvatartási központban kellett tartózkodnia, ahol a körülmények még brutálisabbak voltak. Radalj elmondása szerint a raboknak hónapokig tilos volt fürdeniük, az illemhely használatát is szigorú időpontokhoz kötötték, és a vécék rendkívül piszkosak voltak.
Amikor végre a „normál” börtönbe került, a körülmények sem javultak, hiszen a rabok zsúfolt cellákban osztoztak, a világítás pedig soha nem volt kikapcsolva. Radalj elmondása szerint a börtönben tartózkodó legnagyobb csoportok közé tartozott az afrikai és pakisztáni rabok, de sokan voltak az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Latin-Amerikából, Észak-Koreából és Tajvanról is. A rabok többsége drogfutárként került börtönbe. Radalj beszámolója szerint a rabok gyakran pszichológiai tortúrának voltak kitéve, amelynek egyik formája a „jó magaviseleti pontszámok rendszere” volt. Ez elméletileg lehetőséget biztosított a büntetés csökkentésére, de a gyakorlatban inkább az elme manipulálására szolgált. A raboknak maximum 100 pontot kellett volna gyűjteniük havonta, de a rendszer manipulálása miatt ez szinte lehetetlen feladatnak bizonyult.
Az élelmiszerellátás is rendkívül szegényes volt; a rabok főként káposztát kaptak, amelyet piszkos vízben főztek, néha némi répával vagy, ha szerencséjük volt, egy kis hússal. Radalj elmondása szerint a rabok táplálkozása olyan gyenge volt, hogy sokan alultápláltak lettek, miközben a heti fél órás mozgás sem segített a helyzetükön. Az élelem kiegészítése érdekében a rabok vásárolhattak extra adagot, de ez a lehetőség gyakran el volt vonva, ha nem dolgoztak a börtön gyárában, ahol különféle termékeket kellett összeszerelniük.
Radalj tapasztalatai közé tartozik, hogy a börtönök gyakran rendeznek propaganda eseményeket, hogy kedvező képet festenek a börtönviszonyokról. Elmondása szerint a börtönben felállítottak egy „számítógép szobát”, ahol a raboknak azt mondták, hogy e-mail címet kapnak, de a gépek nem voltak csatlakoztatva az internethez. Radalj titokban naplót vezetett, amelyet COVID-maszkok belsejébe írt, hogy dokumentálja a börtönben töltött időt.
Radalj végül 2024. október 5-én szabadult, és miután visszatért Ausztráliába, elmondta, hogy az élményei még mindig mély nyomot hagytak benne. Most elkötelezett abban, hogy segítse a börtönben maradt ismerőseit, és felhívja a figyelmet a kínai börtönökben tapasztalható embertelen körülményekre. Az élmények feldolgozása nehéz, de a szabad élet minden apró részletét is jobban értékeli.
Ezeket is érdemes megnézni
Éjféli etetés szereposztás: Kérdések és válaszok a színpadon
USA és Kína készen áll a tarifák megvitatására – ki enged elsőként?
