
Kiesett a nagy szélerőmű, csapás a megújuló energia törekvéseknek
A dán Orsted energetikai cég nemrégiben bejelentette, hogy leállítja a Hornsea 4 nevű hatalmas szélerőmű projektjét, amely a Kelet-Yorkshire partjainál épült volna. Az új szélerőmű kapacitása 2,4 GW lett volna, amely elegendő energiát biztosított volna több mint egymillió háztartás számára. A döntés hatalmas csapás a brit kormány tiszta energia célkitűzéseire nézve, hiszen a Hornsea 4 projekt az egyik legnagyobb tengeri szélerőmű lett volna a világon. Az Orsted vezetősége kifejtette, hogy a projekt már nem gazdaságos, annak ellenére, hogy egy 15 éves szerződést írtak alá az Egyesült Királyság kormányával, amely garantálta az energia értékesítését egy előre meghatározott áron.
Az Egyesült Királyság tengeri szélerőmű szektora az utóbbi években drámai költségnövekedéssel néz szembe, amit a kormány is elismert. A Energia Biztonsági és Nettó Nulla Minisztérium (DESNZ) szóvivője hangsúlyozta, hogy a globálisan magas infláció és az ellátási láncok problémái komoly hatással vannak az iparra Európa-szerte. Az Orsted lemondása nem egyedülálló eset: a svéd Vattenfall cég is leállította egy 1,4 GW kapacitású szélerőmű fejlesztését Norfolk partjainál, szintén a növekvő költségek miatt. Ezt a projektet végül a német RWE energiacég vásárolta meg, amely kijelentette, hogy továbbra is folytatni kívánja a munkálatokat.
Ezek a nehézségek, amelyekkel a tengeri fejlesztők szembesülnek, komoly kérdéseket vetnek fel a brit kormány 2030-ra kitűzött tiszta energia célkitűzéseinek megvalósíthatóságával kapcsolatban. Ez a cél a Munkáspárt öt központi „küldetésének” egyike, amelynek részeként a kormány azt tervezi, hogy 2030-ra a villamosenergia több mint 95%-át szélerőművekből, napelemekből, nukleáris energiából és biomasszából nyeri. Jelenleg a brit energiafelhasználás körülbelül felét ezen források adják, így óriási növekedésre van szükség ahhoz, hogy a kitűzött célokat elérjék.
Az Aurora Energy becslései szerint az Egyesült Királyságnak háromszorosára kellene növelnie a tengeri szélerőmű kapacitását, és meg kellene dupláznia a napelemek és a szárazföldi szélerőművek számát. Emellett a villamosenergia-hálózat jelentős korszerűsítésére is szükség van, amely 620 mérföld új vezeték, valamint alállomások és egyéb berendezések kiépítését jelenti. A helyi közösségek sok esetben ellenállnak az új energia-infrastruktúrák telepítésének a lakóhelyük közelében, ami tovább bonyolítja a helyzetet.
Szakértők és politikai elemzők, köztük a Konzervatív Párt és a Reform Párt képviselői is kétségeiket fejezték ki a 2030-as cél elérhetőségével kapcsolatban. Dieter Helm, az Oxfordi Egyetem közgazdasági politikai professzora már régóta hangsúlyozza, hogy a szükséges infrastruktúra kiépítése a megadott időkereten belül szinte lehetetlen feladat. Figyelmeztetett arra is, hogy ha a kormány nem tudja teljesíteni a rövid távú célokat, akkor a próbálkozás költségei drámaian megemelkedhetnek.
Chris Stark, a kormány Tiszta Energia 2030 küldetésének vezetője elismerte, hogy a cél „rendkívül nehéz”, de szerinte egy „Herculean erőfeszítéssel” mégis elérhető. Ed Miliband energiaügyi miniszter úgy véli, hogy a terv ambiciózus és vitatott, de elengedhetetlen ahhoz, hogy csökkentsék a számlákat, kezeljék az éghajlati válságot, és biztosítsák az energiaellátást. A kormány azt is kijelentette, hogy együtt kíván működni az Orsted céggel, hogy a Hornsea 4 projektet „újra pályára állítsák”, és hogy a tiszta energia küldetésük továbbra is elérhető cél.
A helyzet bonyolultságát tovább fokozza, hogy a JAFA naperőmű fejlesztői üdvözlik a villamosenergia-hálózatra való csatlakozások felgyorsítását célzó terveket. A projekt keretében egy adatközpontból származó felesleges hőt underground csöveken keresztül osztanak el a helyi lakosság számára. Eközben Skóciában a legszárazabb január óta az embereket arra figyelmeztették, hogy takarékoskodjanak a vízkészletekkel. A hírek szerint Abi Daré, a második regényével, az „And So I Roar”-ral, elnyerte a 10,000 fontos díjat, ami további izgalmakat hoz a brit irodalmi életbe.
