A konklávé gyors befejeződése arra utal, hogy a szavazó bíborosok jelentős része már a kezdetektől fogva úgy érezte, Robert Prevost az, aki a legjobban felkészült a pápai kihívásokra. Az egyházfő megválasztását megelőzően a bíborosok formális találkozókat tartottak, valamint informális vacsorákon és kávézásokon beszélgették át, hogy milyen típusú személyre van szükségük. Ezen beszélgetések során két kulcsszó többször elhangzott: „folytatás” és „egység”. A bíborosok között sokan elismerték, hogy Ferenc pápa olyan jelentős változásokba kezdett, amelyek a társadalom peremén élők, a katolikus világ határvidékein tartózkodók és a hitüket nem gyakorló emberek felé irányulnak. Nagyra értékelték azokat az erőfeszítéseit, amelyek célja a némák hangjává válni és a szegények, valamint a saját sorsuk felett dönteni…