Űrkertészet: Élelmiszertermesztés a világűr laboratóriumaiban kezdődik
A jövő űrutazásainak élelmezése forradalmasulhat, ha a legújabb kísérlet sikeresnek bizonyul. Az Európai Űrügynökség (ESA) által indított projekt célja, hogy felmérje a laboratóriumban előállított élelmiszerek, vagyis az úgynevezett sejtes élelmiszerek növesztésének lehetőségét alacsony gravitációs környezetben és a magasabb sugárzási szint mellett, amely nemcsak a Föld körüli pályán, hanem más világokon is releváns lehet. Az ESA finanszírozza ezt a kutatást, hogy új módszereket találjanak az űrhajósok táplálásának költségeinek csökkentésére, amelyek naponta akár 20 000 fontot is elérhetnek. A kutatócsapat tagjai hangsúlyozzák, hogy ez a kísérlet fontos első lépés lehet egy kisebb élelmiszer-termelő üzem kifejlesztésében, amely várhatóan két éven belül az International Space Station (ISS) fedélzetén működhet.
Dr. Aqeel Shamsul, a Bedfordban található Frontier Space vezérigazgatója és alapítója kijelentette, hogy a laboratóriumban előállított élelmiszerek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a NASA célja, miszerint az emberiség több bolygóra is kiterjedjen, megvalósulhasson. „Álmunk, hogy gyárakat építsünk a világűrben és a Holdon” – mondta a BBC News-nak. „Ha azt akarjuk, hogy az emberek éljenek és dolgozzanak az űrben, szükség van gyártási létesítményekre.”
A laboratóriumban előállított élelmiszerek lényege, hogy élelmiszer-összetevőket, mint például fehérjét, zsírt és szénhidrátot, tesztcsövekben és tartályokban termelnek, majd ezeket feldolgozzák, hogy a hagyományos ételekhez hasonló íz- és megjelenésbeli tulajdonságokkal rendelkezzenek. Az Egyesült Államokban és Szingapúrban már kaphatók laboratóriumban tenyésztett csirkék, míg a laboratóriumban előállított marhahúsra az Egyesült Királyságban és Izraelben várják az engedélyt. A földi környezetben a technológia környezeti előnyöket kínál a hagyományos mezőgazdasági módszerekkel szemben, például csökkentett földhasználatot és alacsonyabb üvegházhatású gázkibocsátást. Az űrben azonban a fő cél a költségek csökkentése.
A kutatók azért végeznek kísérleteket, mert a NASA és más űrügynökségek, valamint magáncégek hosszú távú jelenlétet terveznek a Holdon, űrállomásokon, és talán egyszer a Marson is. Ez azt jelenti, hogy élelmiszert kell küldeniük tucatnyi, végül pedig több száz űrhajós számára, ami rendkívül költséges lenne rakétával. Dr. Shamsul szerint a legjobb megoldás az lenne, ha az űrben termelnénk az élelmiszert. „Kezdetben egyszerűen fehérje-dús pürét készíthetnénk, majd áttérhetnénk összetettebb ételekre, amelyeket az űrállomáson állíthatnánk össze” – mondta. „A hosszú távú célunk az, hogy a laboratóriumban előállított összetevőket 3D nyomtatókba helyezzük, és bármilyen ételt készíthessünk az űrállomáson, például steak-et!”
Ez a koncepció hasonlít a Star Trek filmekben látható replikátorokhoz, amelyek képesek ételeket és italokat előállítani tiszta energiából. Dr. Shamsul szerint azonban ez már nem csupán a tudományos fantasztikum világának terméke. A Londoni Imperial College Bezos Központjában bemutatta a bioreaktort, amelyben egy téglavörös folyadék pezseg egy tesztcsőben. Ez a folyamat a precíziós fermentáció néven ismert, amely hasonló a sörfőzéshez, de a „precíziós” kifejezés a géntechnológiás eljárásokra utal. Dr. Rodrigo Ledesma-Amaro, a Bezos Központ igazgatója elmondta, hogy e módszer segítségével minden szükséges élelmiszer-összetevőt elő tudnak állítani, beleértve a fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat és rostokat.
Egy sokkal kisebb és egyszerűbb bioreaktort már felküldtek az űrbe a SpaceX Falcon 9 rakétával, az ESA küldetése részeként. A kutatók eddig már sok bizonyítékot találtak arra, hogy ételeket sikeresen lehet termeszteni sejtekből a Földön, de a kérdés az, hogy a folyamat megismételhető-e a súlytalanság és a magasabb sugárzás mellett. Dr. Ledesma-Amaro és Dr. Shamsul kis mennyiségű élesztő keveréket küldtek az űrbe egy kis kocka műholdban, amely az Európa első kereskedelmi visszatérő űrhajóján, a Phoenixen utazott. Ha minden a tervek szerint alakul, a műhold három órát fog keringeni a Föld körül, mielőtt visszatér a Földre, Portugália partjai mellett. A kísérletet egy visszaszerző hajó fogja begyűjteni, és Londonba küldik további vizsgálatra.
A laboratóriumban előállított ételek megjelenése azonban aggasztó, mivel a téglavörös massza, amelyet porrá szárítanak, nem tűnik étvágygerjesztőnek – még a mostani űrhajósok által fogyasztott fagyasztva szárított ételeknél is kevésbé vonzó. Ezen a ponton lép be az Imperial College mesterszakácsa, Jakub Radzikowski, akinek feladata, hogy a kémiát konyhaművészetté alakítsa. Jelenleg nem használhat laboratóriumban előállított összetevőket az ételek elkészítéséhez, mivel a szabályozási jóváhagyás még folyamatban van, de Jakub előre dolgozik. Jelenleg természetes gombákból származó keményítőt és fehérjéket használ, hogy kifejlessze receptjeit. Elmondása szerint, ha megkapja a szükséges engedélyt, bármilyen ételt elkészíthet, amely a különböző kultúrákból érkező űrhajósok számára ismerős lehet, ezzel biztosítva a komfortérzetet.
Ma Jakub egy új receptet próbál ki, amely fűszeres gombócokat és mártogatós szószt tartalmaz. Megtudom, hogy megkóstolhatom, de a fő kóstoló egy sokkal képzettebb személy: Helen Sharman, az Egyesült Királyság első űrhajósa és kemikusként végzett doktor. Együtt kóstoltuk meg a gőzölgő gombócokat, és az én véleményem az volt, hogy „nagyon ízletesek!” Dr. Sharman véleménye is hasonló volt: „Az íz nagyon erőteljes, igazán finom és kívánatos” – mondta lelkesen. „Szerettem volna valami ilyet, amikor az űrben voltam, nagyon hosszú eltarthatóságú ételeket ettem: konzerveket, fagyasztva szárított csomagokat, tubusos ételeket. Ezek rendben voltak, de nem voltak ízletesek.”
Dr. Sharman megjegyzései közül a legfontosabb a tudományra vonatko
Ezeket is érdemes megnézni
A férjem védelmében szereposztás: Ki alakítja a főszereplőket?
Örökkévalók szereposztás: A karakterek titkai és háttérsztorik
