A kutyák természetüknél fogva összeverődött állatok. Ez azt jelenti, hogy társas lények, akik jól érzik magukat más kutyák társaságában. A vadonban a kutyák falkákban éltek a túlélés érdekében. A nap nagy részében más kutyákkal együtt vadásztak, játszottak, ettek és aludtak. Egymásra voltak utalva a túléléshez szükséges erőforrások megszerzésében. Minden falkának volt egy vezetője, aki a tekintélyelvű döntéshozó szerepét töltötte be, és a falkatagok jól ismerték ezt a szerepet, és ennek megfelelően tisztelték is.

Az emberi falkában való élet hátrányai

Házi környezetben a kutyák az emberi gazdájukat a falka tagjainak tekintik. Ideális környezetben a kutya jól tudja, hogy a gazdája a végső vezető. A tulajdonosok vezetői gyakorlatokkal és más módszerekkel megalapozhatják a vezetői pozíciót, amelyekkel demonstrálják, hogy a tulajdonos a fő döntéshozó, és ő irányítja az erőforrásokat.

Bár az emberi társak társaságában élni és az idő nagy részét ott tölteni jó dolog, a kutyák hajlamosak elveszíteni a más kutyákkal való társas nyelvezetüket, ha nem tölthetnek elég időt kutyatársaikkal. Ideális esetben a kutyákat már kölyökkoruktól kezdve szocializálni kell, és hozzá kell szoktatni a többi kutya társaságához. Ezért a kölyökkutya-órák és a folyamatos engedelmességi tréningek nagyon ajánlottak.

Azonban nem minden tulajdonos elég szorgalmas ahhoz, hogy kölyökkutyáját más kutyáknak is kitegye, és egész életében biztosítsa a pozitív interakciókat. Végül ez lehet az oka annak, hogy egyes kutyák fajközi agressziót, azaz más kutyákkal szembeni agressziót kezdenek mutatni.

A kutyanyelv elsajátításának hiánya vagy elvesztése

A vadonban a kutyák már egészen kicsi koruktól kezdve megtanulnak egymással kommunikálni. A megnyugtató jelek révén a kutyák képesek a béke jeleit küldeni egymás felé, és így elkerülni a konfliktusokat.

A kutya elfordíthatja a fejét, hogy elkerülje a konfrontációt, kissé lehúzhatja a szemhéját, hogy jelezze a békét, vagy ásíthat és megnyalhatja az ajkát, hogy közölje a kellemetlenséget. A megnyugtató jelzések és a stressz jelzései révén a kutyák képesek békés szándékot közölni, hogy elkerüljék a konfrontációkat, vagy jelzik, hogy a számukra nem tetsző közeledések miatt stresszesek és idegesek lesznek.

A baj akkor kezdődik, amikor a kutyák „analfabéták” lesznek a kutyanyelvben. A fajtársaival való szociális kapcsolattól megfosztott kutyák más kutyákat fenyegetésnek tekinthetnek. Lehet, hogy képtelenek értelmezni más kutyák nyugtató jeleit, vagy elvesztették a képességüket ezek közlésére. Nyugtalanságukban harc vagy menekülés üzemmódba kapcsolnak, és ezért agressziót mutatnak, mivel nem vagy már nem tudják, hogyan viselkedjenek más kutyákkal szemben.

A fő probléma akkor jelentkezik, ha a gazdák tudtukon kívül büntetik kutyáikat a nyugtató jelzések használatáért. A gazdi kiabálhat a kiskutyával, mert rosszul viselkedik; a kiskutya, mivel fenyegetve és megijedve érzi magát, nyugtató jelet adhat (ebben az esetben egy ásítást), ami csak még jobban frusztrálja a gazdit, így a kiskutya további büntetést kap. A kölyökkutya röviden azt hiszi, hogy a nyugtató jel használatáért büntetést kap, és a jövőben tartózkodhat attól, hogy ezt a jelet használja a gazdájával és más kutyákkal való interakciók során.

Hogyan tanítsuk újra a kutyanyelvet?

Eltarthat egy ideig, amíg a kutyák újra megtanulnak kommunikálni. Ezért hasznos, ha ezeket a kutyákat inkább más kutyáknak tesszük ki, minthogy egyszer s mindenkorra megfosszuk őket a szociális kapcsolatoktól, attól való félelmünkben, hogy egy nap esetleg bántani fognak egy kutyát.

Természetesen alapvető, hogy az ilyen kutyákat nagyon stabil vérmérsékletű kutyáknak tegyük ki, akik képesek újra megtanítani a kutyanyelvet. Ilyen nyugodt kutyafajták közé tartoznak például: Angol Cocker Spániel, Golden Retriever, Bernáthegyi kutya, és az Angol Bulldog. Ezek olyan kutyák, akik képesek hatékonyan kommunikálni a megnyugtató jelzésekkel. Ezt egy tapasztalt kutyakiképző vagy jó hírű kutyaviselkedés-szakértő irányítása és felügyelete mellett kell elvégezni.

Ha egy jó ideig ismét más kutyáknak tesszük ki őket, az analfabéta kutyák újra megtanulhatják a kutyanyelvet. A kutyák újra megtanulnak falkában élni, és más kutyák közelében is otthonossá válnak. Ha a kutyák ismét képesek kommunikálni, visszatérhetnek azokhoz a társas lényekhez, akiknek szánták őket.