Mindenki szereti a hidakat. Van valami jelképes jelentésük is, valami átvitt, amit kimondva-kimondatlanul szinte mindenki ért.
Amióta az ember megjelent a földön a hídépítés fontos szerepet játszott a történelmében. Eleinte csak olyan tárgyakat használtak híd gyanánt, amelyeket a természet alkotott.
Kidőlt fatörzs, lelógó növényi indák, stb. Később, ahogy ezeket megfigyelték tudatosan igyekeztek utánozni.
Ezek a kezdetleges hidak az egész földön megjelentek, tulajdonképpen eleinte gerendahidakat építettek a természeti népek.
Aztán jóval később, az ókorban már kimondottan szakmává vált a hídépítés, mérnökök tervezték őket, és bár még mindig tapasztalati úton készítették el a hidakat, a tervezés egyre fontosabb szerepet kapott.
A hidakat immár kövekből, fából és égetett téglából építették. Ha kisebb tereptárgyakat kellett áthidalni, akkor a régi jól bevált gerendahidat alkalmazták, ha viszont nagyobb akadályokat kellett áthidalni, akkor íves szerkezeteket terveztek.
Azonban csatornák és vízvezetékek számára lenyűgöző viaduktokat is építettek, de még pontonhidakat is építettek, ha vízen kellett átkelni. Még érdekesebb, hogy a rómaiak már ismerték a betont, és azt is tudták hogyan építhetnek olyan hidakat, amelyek akár több ezer évig is fent maradnak.
Melyek a legijesztőbb hidak a világon?
Most olyan hidakról esik szó, amelyek veszélyesek, rémisztőek, borzongatóak mégis vannak olyan országok, ahol használják őket.
A malajziai Langkawi Sky Bridge 410 méteres magasan ível, gyalogos, ferdekábeles híd. Nincs hat méter széles, és a tengerszint feletti 2000 méteres magasságban van, 360 fokos kilátás ban gyönyörködhetünk ha innen körbenézünk.
A Puente de Ojuela a 20 század elején kihalt Ojuela város utolsó mementója, melyet 1991-ben helyreállítottak a túristák számára. A híd tervezője a Roebling testvérpár, aki a Brooklyn hidat is tervezték.
