A politikai egyetértés szétesése a klímaváltozás ügyében

Amikor az Egyesült Királyság 2019-ben bejelentette, hogy az első nagy gazdaságként elkötelezi magát a szén-dioxid-kibocsátás nettó nullára csökkentése mellett 2050-ig, a parlamenti képviselők között szinte egyetértés volt, és a döntést szavazás nélkül, „bólogatva” fogadták el. Azóta azonban a politikai légkör gyökeresen megváltozott, a Westminsterben kialakult konszenzus szétesett, és a nettó nulla elérése gyorsan politikai megosztottság forrásává vált. A Munkáspárt új határidőt tűzött ki: a tiszta energia elérését 2030-ra. A Zöldek és a Liberális Demokraták gyorsabb nettó nulla célt szeretnének, míg a Konzervatívok fékeznek a politikájukon, és először van olyan főáramú párt, a Reform UK, amely nyíltan megkérdőjelezi a nettó nulla elérésének szükségességét. Még Tony Blair, egykori munkáspárti miniszterelnök is azt mondta, hogy a globális klímaváltozás kezelésére irányuló meglévő megközelítések nem működnek, bár később pontosította, hogy intézete támogatja a kormány célkitűzéseit.

Mi történt azóta? 2019-ben, amikor a 2050-es nettó nulla célkitűzést meghatározták, a klímaváltozással kapcsolatos közérdek nagyon látható volt. Ezrek vettek részt az Extinction Rebellion felvonulásain, és a korábban tinédzser aktivistaként ismert Greta Thunberg olyan hatást gyakorolt, hogy felkérték, hogy szóljon a parlamenti képviselők előtt. Luke Tryl, a More in Common közvélemény-kutatója szerint nem tapasztalt jelentős csökkenést a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmakban vagy a nettó nulla támogatottságában, még akkor sem, ha nem látunk embereket az utcákon. Amit Tryl megjegyez, hogy a diskurzus megváltozott, és a megélhetési költségek növekedése, valamint az ukrajnai háború hatására a fókusz átkerült arra, hogy „ez hogyan hat az emberek pénztárcájára, és vajon biztonságosabbá teszi-e az országot?” A vita egyre inkább megosztottá vált a baloldal és a jobboldal között, a Munkáspárt és a Liberális Demokraták szavazói a „top három” kérdésként kezelik, míg a Reform párt szavazói inkább ellenzik a nettó nullát, de kevésbé motiváltak ezzel kapcsolatban.

A Reform párt felemelkedése is hozzájárult a klímaváltozással kapcsolatos diskurzus felerősödéséhez, amely a „nettó hülyeség nulla” szlogent tette kampányának középpontjába. Richard Tice, a párt alelnöke szerint az ő politikai törekvéseik kényszerítették a kérdést a politikai napirendre. „Az ajtókon csengetve az emberek a bevándorlásról beszélnek, de a következő téma, ami felmerül, az mindennek az ára, a számlák, a megélhetési költségek. Amikor mélyebbre ásunk, a üzenet egyre világosabb: a megélhetési költségek növekedése nagyrészt az energiaárak emelkedésének tudható be.” A Zöld Párt angliai és walesi társelnöke, Adrian Ramsay szerint a konszenzus szétesése „szomorú”, és a pártpolitikát okolja ezért. „Vannak a politikai spektrumon olyan részek, amelyek eltökéltek abban, hogy politikai labdává változtassák ezt a kérdést, de úgy vélem, hogy minden pártban vannak ésszerű emberek, akiknek ellenállniuk kell ennek.”

A politikai táj az Egyesült Királyságban tehát jelentős változásokon ment keresztül, és a jövőbeli klímapolitika körüli diskurzusok valószínűleg még hosszú ideig középpontban maradnak. Az, hogy a különböző pártok és politikai irányzatok hogyan reagálnak a klímaváltozásra, nemcsak a politikai tájat, hanem a jövőbeli gazdasági terveket is formálhatja. A klímaváltozás elleni küzdelem nem csupán környezeti kérdés, hanem gazdasági és társadalmi kihívás is, amely mindannyiunk életére hatással van. Ahogy a politikai diskurzus folytatódik, úgy a közvélemény, a pártok és a politikai vezetők felelőssége is, hogy megtalálják a megfelelő egyensúlyt a fenntarthatóság, a gazdasági növekedés és a társadalmi igazságosság között.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx20znjejw1o